Százhúszat mutat a sebességmérő. Sietünk, hogy 15 perc alatt letudjuk az előttünk lévő 25 km-t. Én ülök az „anyósülésen”. Két stoppos fiú tűnik fel előttünk. Fék, beszállás, rajt! A srácok hátul eleinte vidáman csevegnek, ám a kocsi bájos vezetője hátraszól: — Fiúk, van életbiztosításotok? Csak azért kérdem, mert ez az első utam, de már fontolgatom, hogy beiratkozok egy autósuliba… Döbbent csend. Én könnyű helyzetben vagyok, mert már tapasztaltam, hogy a gépjármű vezetője a legsűrűbb budapesti forgalomban is higgadt ura önmagának és kocsijának. Kitűnő iskolája volt és van, hisz a férje profi sofőr, ki talán emlékezetből tudja az összes kanyart Budapest és London között. Mikor az egyik srác közli, hogy ott, a felbukkanó templom előtt akarnak kiszállni, jön az újabb hidegzuhany: — O.K. srácok! Álljak is meg, vagy elég, ha csak lelassítok?! (Persze mielőtt válaszolnának, a kocsi már finoman meg is állt.)
Még időben érkeztünk, hogy elérjük a TV-2 Kifutó című adását, melynek egyik sztárja most épp ő volt: Ambrus Márta, vagy sokak számára egyszerűen csak Tika. Egy életművész, aki akkor is életkedvet igyekszik önteni embertársai lelkébe, mikor talán erre neki volna nagyobb szüksége. Büszkeség vagy tengernyi jóindulat? Ki tudja? Egy zsigárdi lány, kinek tevékenysége fellelhető volt a falu szinte valamennyi rendezvényében. Táncolt, szavalt, énekelt, szervezett. Mikor eldőlt, hogy Budapestre költözik, a község díszpolgárává avatták. Huszonhárom évesen!
Nincs honvágyad?
— Dehogy nincs. Elsősorban a szüleim iránt, akiknek valóban sokat köszönhetek, de ugyanitt kell megemlítenem Zsigárd lakosait is, akik szintén nagyon kedvesek nekem. A szívem egy része mindig is ott marad. Annak ellenére, hogy mikor pár hónappal ezelőtt megjelent az Ifiben egy évekkel ezelőtti írásom (1999/7. szám: Örvényben — szerk. megj.), többen arra a „felfedezésre“ jutottak, hogy én valaha bártáncosnő voltam. Nem gondoltak arra, ha egy irodalmi alkotás egyes szám első személyében íródik, még egyáltalán nem jelenti, hogy a szerzője a saját életéből merít.
Minden stopposnak megállsz?
— Általában igen. Hajdanában én is sokat stoppoltam, és a férjemmel is így ismerkedtem meg. A stoppolás révén érdekes és fontos emberekkel ismerkedhetünk meg, és gyakran szórakoztató helyzeteket is teremthetünk vele. Nemegyszer előfordult már, hogy egy stoppost dalra fakasztottam. Betettem egy kazettát a magnóba, és azt mondtam, hogy ha azt akarja, hogy tovább vigyem, akkor neki is dúdolnia kell. Azért a stoppolást mégsem ajánlom mindenkinek, mert bár maradandó élményeket lehet vele szerezni, nem biztos, hogy megéri. Az észérvek és saját tapasztalataim is erre figyelmeztetnek. Hál’ istennek, a veszélyes helyzetekből eddig mindig sikerült ép bőrrel kikerülnöm.
Ezek alapján feltételezhető, hogy bízol az emberekben?
— Ez mindig kétesélyes. Amikor dolgozni kezdtem, a fizetésem egy része arra ment el, hogy koldusoknak osztogattam szét. Viszont ma már tudom, hogy náluk is van alvilági élet, és nem biztos, hogy a pénz arra megy majd el, amire kérik, vagy az kapja meg, ki leginkább rá van szorulva. Ezért most inkább a tízóraimat adom nekik, vagy magam veszek nekik valami harapnivalót.
Egy jó nevű, ingatlanokkal foglakozó cég alkalmazottja vagy. Viszont a zene az igazi lételemed. Ezt a Kifutóban is bizonyítottad, ahol a szakmai zsűri is elismeréssel méltatta a teljesítményedet. Horváth Attila többek közt azt mondta, hogy nem volt érezhető minőségi különbség a Dinah Washington és a te általad előadott What a difference (Micsoda különbség) reklámban. Melyik az igazi éned?
— Nincs itt összeférhetetlenség. Az irodában érdekes munkát végzek, amellyel megteremtem számomra az anyagi hátteret. A Kifutó sikere után nemcsak gratulációk érkeztek, hanem ajánlatok is további szereplésekre. Ezek révén azóta már tucatnyi színpadon léptem fel, többek között olyan emberek társaságában mint pl. Szandi vagy Klausmann Viktor. Voltak viszont olyan ajánlatok is, ahol nem a szakmai tudás volt a döntő. Tudod, mikor annak függvényében ajánlja fel valaki a segítségét, ha ezért cserébe hajlandó vagy bizonyos szolgálatokra. Magyarán: ha lefekszel vele. Miután stabil és jó munkahelyem van, az ilyen „előrelépéseknek” nem vagyok kiszolgáltatva.l Jelenlegi terveid?— Szerencsére mindig vannak. Most úgy érzem, hogy lehetőségem van a Dáridóba is bekerülni. Ehhez még el kell készülnie a bemutatkozó videoklipnek. Ölbetett kézzel viszont nem lehet várni a csodát. És itt van még a tánc is, mely mindig tűzbe tud hozni. Eltorzult világban élünk, gyakran felborulnak az értékrendek, jó, ha vannak dolgok, melyeket nem elsősorban pénzért, hanem önmagunkért, a kedvünkért cselekedhetünk.
Nálad ez mindig is megvolt. Elégedett vagy az életed alakulásával?
— A dolgok legyenek fehérek vagy feketék. Sokat éltem, láttam és tapasztaltam. Olyan az életem, mint egy fordulatokban gazdag kalandregény. Amíg nem vesz körül a szürkeség, addig jó nekem.
Oriskó Norbert
A kép Siklós Péter felvételének felhasználásával készült