A segesvári csata évfordulója van ma. Tusványosról hazafelé tartva végigjártuk a csatához kapcsolódó Petőfi-emlékhelyeket. Mint ismeretes, 1849. július 31-én ebben az oroszok elleni ütközetben tűnt el Petőfi Sándor, aki őrnagyi rangban Bem tábornok szárnysegédje volt.
A Székelyudvarhely és Segesvár közötti, alig egy órás út felében található Székelykeresztúr városa, melynek nevezetes épülete a Gyárfás kúria. A csata előtt itt éjszakázott Petőfi, az udvaron egy fiatal körtefa állt, amely alatt a vacsora után a költő a házigazdával és annak családjával beszélgetett. Állítólag még írt is alatta, sőt, az Egy gondolat bánt engemet című (benne az „Ott essem el én…” legendás sor) versét is elszavalta. Innen ment másnap a Segesvár és Fehéregyháza közti csatatérre, Bem József seregéhez.
A magyarok sokáig derekasan tartották magukat a túlerőben lévő oroszokkal szemben. Még egy orosz tábornokot is lelőttek, emiatt az erősítést kapó kozákok a csata végén véres bosszút álltak a menekülő magyarokon. Petőfit Fehéregyháza és Héjjásfalva között látták futni, és az orosz lovasok utolérték, további sorsa a mai napig nincs bizonyítva.
Fehéregyháza és Héjjasfalva között, Petőfi feltételezett elestének színhelyén egy újabb emlékmű áll, az Ispánkútnál, közvetlenül az országút mellett (alkották: Gyarmathy János és Hunyadi László). A fehéregyházi ünnepség részeként ezt is rendszeresen megkoszorúzzák.
A székelykeresztúri kúria jó állapotban van, ma egy Petőfi-emlékszobával még gazdagabb is. Az udvaron Petőfi és Bem szobra, Lengyel István nagyszerű alkotása. És ott van a körtefa is, amelynek két aktualitása is van, az egyik – sajnos – szomorú. A fa mellett Kányádi Sándor négysorosa emlékeztet Petőfire: „Haldoklik az öreg tanú, Petőfi vén körtefája. Azt beszélik ő látta volt verset írni utoljára.”Az erdélyi költő a közelmúltban hunyt el. A második aktualitást az új élet jelenti. Az eredeti körtefa már elpusztult, ám kiszáradt törzse mellé tavaly egy új facsemete került, mégpedig az eredeti körtefa egyenesági leszármazottja.
Lásson majd egy olyan magyar nemzetet, melyre a Költő is büszkén tekint őseink földjéről!
„Föl, nemzetem, föl! jussanak eszedbe
Világhódító híres őseid.
Egy ezredév néz ránk itélő szemmel
Atillától egész Rákócziig.”
(Petőfi, Élet vagy halál!, 1848.)
Forrás: Oriskó Norbert, Felvidék.ma
Kezdőkép: Székelykeresztúr: az elpusztult körtefa törzse, Petőfi és Bem szobra, valamint az új körtefa (Fotó: Oriskó Norbert/Felvidék.ma)