Nem lesz Koncz-Kovács-Zalatnay szuperkoncert
Megjelent: Ifi Magazin, 2000. január
Ugorjunk vissza a múltba. Sebők János a Magya-Rock című könyvében többek között ezt írta rólad: „A hatvanas években egy páratlan tehetség elkótyavetyélte annak a lehetőségét, hogy az első magyar világsztár legyen!“ Mit szólsz ehhez az állításhoz?
– Ez így igaz. Abban az időben, ha az ember itthon maradt Magyarországon, sosem lehetett világsztár. Ma már van rá a lehetőség, de a határok nyitottsága miatt kisebb az érdeklődés, és a könnyűzenei piac is nagyon elüzletesedett. Akkor könnyebb volt kiugrani, mert kuriózumnak számított, ha valaki a vasfüggöny mögül kerül ki…
Tehát hol kótyavetyélted el?
– Az útlevéllel. Meghívásom volt például egy hamburgi dzsesszklubba Ella Fitzeralddal énekelni, de ugyanakkor Balatonlellére is. Nem kaptam útlevelet, azt mondták, hogy az utóbbi fontosabb…
… de azért biztos akadt volna rá lehetőséged, hogy ha akarsz, kinn maradhass. Tehát kellett, hogy valami otthon tartson?
– Így van, ezek voltak a család, a barátok, a kapcsolatok. Ezeket a kötődéseket nem akartam felszámolni.
Ha az ember végigtekint a pályafutásodon, nem nehéz megállapítania, hogy rendkívül széles az a skála, amit már kipróbáltál. Rock, blues, dzsessz, opera, operett, népdal, cigánynóta… szinte minden belefért a tarsolyodba. Nem lehet, hogy valahol itt volt a baj, hogy nem csupán egy műfajra összpontosítottál?
– Nem hiszem. Pavarotti is mindent kipróbál – Beatles-dalokat éppúgy énekel, mint olasz slágereket –, mégis egy valódi világsztár. Egy jó zenész nem áll meg egy stílusnál, újabb és más kihívásokkal néz szembe. Elsősorban jó zene és rossz zene van. Különben, ezek amolyan kirándulások, amelyek főleg a szilveszteri mókázások alkalmával történnek. Az a fontos, hogy tetsszen az embernek. Így volt már az elején is. Tekergettem a rádió gombját, hallgattam majd énekeltem — egyesek szerint üvöltöttem — Little Richárdot, Ella Fitzeraldot, Wanda Jacksont. Azt sem tudtam, kik ők. De jól esett hallgatni és énekelni őket.
Szinte az egész magyar könnyűzenei élbollyal dolgoztál, Pressertől kezdve Szörényin át Demjénékig. Ki az a személy, aki a legnagyobb hatással volt pályafutásod alakulására?
– Ha csak egy nevet szabad említeni, akkor Koncz Tibor. Egy csomó sikeres és győztes dal fűződik a nevéhez.
Van kedvenc dalod?
– Nincs. A dalok szeretete általában a sikerekhez kötődik. Amit a közönség nagyon szeret, azt nem lehet nem szeretni. De van kb. 20 olyan dal, melyet mindig szívesen elénekelek.
Honnan ered a gyakran huszonéveseket is lenyűgöző kondid?
– Ugyan, semmi különös. Én is híztam, ahogy a többiek. Az 50 kilós standard súlyomhoz képest most a 61-et verem. Bár vannak, akik azt mondják, hogy ez a kötelező, mert különben szörnyen néznék ki. Járok sportolgatni, teniszezni, régebben súlyzóztam is, de már nyolc éve nem csinálom, mert erre már lusta vagyok.
Divatosak ma a nagy nosztalgia-koncertek…
… én nem nosztalgiázom
… az amire kérdezni akarok, még nem volt, pedig biztos hogy óriási érdeklődésre számíthatna. Elképzelhető egy Koncz-Kovács-Zalatnay szuperkoncert?
– Elképzelhető, de ez nem elég. Sőt, erre már fel is kért bennünket egy filmrendező, de sohasem fog összejönni. Nem mondok nevet, de mindig van egy harmadik ember, aki nem akar részt venni benne…
… gondolom ha Te vagy az első, akkor Zalatnay a második…
… én úgy gondolom, hogy miután már mindannyian lehúztunk több mint harminc évet a szakmában, nem kellene ezt tragikusan venni, és öröm volna együtt muzsikálni, jópofáskodni, viccelni is. De nem megy, én benne vagyok, de van, akinek ehhez nincs kellő affinitása és humorérzéke. És ha nem megy, akkor kár erőltetni. Lehetetlen, ha nincs kedve hozzá, akkor nem kell erőltetni.
Mik a terveid a jövőre?
– Tervek mindig vannak. Koncertek, albumok. Most jöttünk haza egy jó hangulatú svédországi fellépésről, ahol a kinti magyaroknak énekeltünk. A múlt hónapban jelent meg az Édesanyámnak szeretettel című albumom, melyen olyan nagy sikerű számok átdolgozott változatai szerepelnek, mint a Régi ház körül, Mama Leone vagy az Úgy szeretném meghálálni. Jövő héten pedig már kapható lesz a következő CD-m is, melynek címe: Kincses sziget, bár akár a Koncert ‘99 elnevezést is viselhetné, mert a koncertjeimen elhangzott legsikeresebb dalok lesznek rajta. Tehát amíg jól esik, addig csinálom…
Oriskó Norbert, Megjelent az Ifi Magazinban, 2000. januárban
Nyitókép: Kovács Katival az interjú közben