Kovács Kati Győrben „hetvenkedett”

November 8-án sokak – köztük felvidékiek is – örömére a Győri Nemzeti Színhátban adott pazar, emlékezetes koncertet zenekarával Kovács Kati.

Megtelt a színház nagyterme, ami a baráti jegyáraknak (egyezer forint, ami kevesebb mint 3 és fél euró!) előre sejthető volt. Hol ülhetünk be most ennyiért egy élő koncertre, ahol az előadóművész mögött teljes zenekar áll?  De nem ez a lényeg, hanem az az emberi és művészi teljesítmény, ami Kovács Katit fellépéseire kíséri.

Pár héttel ezelőtt töltötte be a 70. életévét. Nem titokban, sőt, még „hetvenkedik” is vele. Optimizmust sugároz a fiatalabb generáció részére is, hogy valóban igaz lehet, hogy nem az évek számítanak.  Aki gyakran jár Kovács Kati koncertjeire (ahogy jómagam is), annak is új minden fellépése, hiszen lenyűgözőek azok a spontán, pajkos mondatok, amivel dalait felvezeti – amelyek hallgatása – persze – még nagyobb élmény. „Ma már 50-60-an éneklik a dalaimat. Ilyen az élet, ha mások adják azokat elő, azt mondják, modern, ha én, akkor retró” – mondta például a Kossuth-díjas énekesnő (egy cipőcsere között). Csak néhány dal az elhangzottak közül: Úgy szeretném meghálálni, Add már, Uram, az esőt, Nálad lenni újra jó lenne,  Találkozás egy régi szerelemmel, Szól rám, ha hangosan énekelek, Rock and roller… Hallgatásuk közben az emberben sok régi emlék felelevenedik. Nem csak az, hogy múlnak az évek, változott a rendszer… Kati egyébként erre is utalt: „volt amikor úgy konferáltak fel, hogy a színpadon Kovács Katalin művész elvtársnő!”. Tina Turner egyik dalának előadása közben eszembe jutott, hogy most már akár őt is nevezhetnénk „rocknagyinak”. A szakma szinte minden nagy öregje dolgozott vele, Presser Gábor, Lerch István, Koncz Tibor, Demjén Ferenc, Szörényi Levente, ugyanis Kovács Kati énekhangjával rendkívül széles teret enged az alkotásra. „Énekhangja mezzoszoprán, négy és fél oktávos hangterjedelemmel” – olvasható tömören a világháló (wiki)enciklopédiájában.

Mint annyiszor, most is vastapssal köszönték meg neki a csodálatos dallamvilágban töltött két órát. Miért is szeretik ennyien és ennyire? Honlapja szerkesztőjének ezt sikerült roppant találóan megfogalmaznia: „Személyiségével mindenkit lenyűgöz, dalait hallgatva pedig egy varázslatos világba repít minket.”

Oriskó Norbert, Felvidék.ma