A három fellépésből álló felvidéki turnéja utolsó állomását tartotta Presser Gábor Erkel Ferenc- és Kossuth-díjas magyar zeneszerző Dunaszerdahelyen. Egy ember, egy zongora. Presser csaknem két órás dunaszerdahelyi koncertje óriási sikert aratott. A szervező Eló-Koncert iroda vezetője, Török Adrienn nem titkolta elégedettségét. „Ez az a helyzet, amikor kicsinek bizonyul a 600 férőhelyes kultúrház. Presser dunaszerdahelyi koncertjét akár ezren is megtekintették volna” – mondta.
A magyar rockzene nagy öregje, a Locomotiv GT együttes alapítójának, a Vígszínház művészének csaknem fél évszázados pályafutásából csendültek fel a dalok – Presser „Pici” sajátos felkonferálását követően. Kiderült, a legendás zenész a prózai szórakoztatás terén is kiváló. „Hat-nyolc évvel ezelőtt” – mondta többször is, elmagyarázva, amire nem tud vagy nem akar pontosan visszaemlékezni, hogy mikor is volt, azt mindig így határolja be az időben. A Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról musical azonban már 38 évvel ezelőtt jelent meg, a dalokon semmit sem fogott az idő vasfoga. A közönség együtt énekelte Presserrel a koncert elején a „Valaki mondja, milyen az élet…” örökzöldet, és Presser fellépésének második ráadásszámában, a „Ringasd el magad”-dal is ide nyúlt vissza. „A baj az, hogy nekem sokkal régebbi emlékeim is vannak” – mondta, és visszatekintett omegás korszakára. Mihály Tamás, az Omega basszusgitárosa hívta őt egy próbazenélésre, hadd mutassa meg, mit tud. Presser belekezdett a Gyöngyhajú lányba (ahogy Dunaszerdahelyen is), majd az omegások rákérdeztek, hogy ennél vannak jobb számai is? Ő eljátszotta nekik – és a dunaszerdahelyi publikumnak is – a Tízezer lépést. Természetesen nem maradhatott ki Presser következő zenekarának, a Locomotív GT-nek a korszaka sem. Az 1971 és 1984 között folyamatosan a magyar élvonalba tartozó rockegyüttes is szembesült az egypártrendszer világával, mely többek között a cenzúrúzó egyetlen hanglemezkiadót is jelentette. Az ellenőrzésre váró szövegekbe néha becsempésztek olyan sorokat is, melyekről eleve tudták, hogy törlik azokat, de talán a lényeget nem veszik észre a cenzorok. Így volt ez a „Mindenki másképp csinálja” dallal is, melyből két versszakot is kihúztak. Egyikért sem volt kár, az egyik obszcén volt, a másik vulgáris, de ami igazán fontos volt, az benne maradt – mondta Presser. És felcsendült: „Van, aki megmondja, hogy mit szabad / Van, aki nem teszi, amit nem szabad / Van, aki nem tudja, hogy nem szabad / S olyan is van, akiről nem értem, hogy mért szabad?”.
Presser legújabb, „kézzelfogható” munkássága egy zenés könyvhöt fűződik. Parti Nagy Lajos verseskötete mellett jelent meg. Évek óta nagy figyelmet fordít a kortárs versek olvasásának, majd azok megzenésítésének, és első próbálkozásának eredményeként találkozhatnak az érdeklődők a 38 megzenésített verssel a lemez meghallgatása által. Természetesen ezekből is kapott ízelítőt a dunaszerdahelyi publikum. Presser portáluknak elmondta, jövőre tervezi megjelentetni a megzenésített kortárs versek újabb albumát, „az már egy nagy válogatás lesz a sok közül” – tájékoztatott bennünket. Jelenleg szólókoncerteket ad, de nem zárja ki, hogy a legendás, „A Kicsi, a Nagy, az Artúr és az Indián” alkotta LGT még újra színpadra lépjen. „De ezzel kapcsolatban ígéretet tenni nem tudok” – tette hozzá. Nem tart számon statisztikát, hány lemezen szerepel a neve, hány dalt írt, koncertjeinek anyagát aszerint választja meg, hogy próbál ráérezni, mi az, amit várnak tőle (úgymond, illik eljátszani), mi az, amit el szeretne játszani – és ebből áll össze egy-egy koncert repertoárja. Kikkel dolgozik együtt? „Általában felkérésre dolgozom, illetve azok közül választok, mint ahogy engemet is választanak azok, akik megkeresnek” – mondta.
A koncertet vastapssal köszönte meg a közönség, a művész kétszer jött vissza a zongorájához. A ráadásban elhangzott dal, az „Ugye mi jó barátok vagyunk” – akár útravaló is lehetett volna, mert nem csak a közönség, hanem Presser is szép élményekkel fejezte be felvidéki körútját. „Fantasztikus volt a közönség, boldog voltam, hogy itt lehetek és szép élményekkel térek haza – remélem, a közönség is” – mondta.
Felvidék.ma, Oriskó Norbert
Eredeti megjelenés: www.felvidek.ma, 2011. november 25