A Felvidéki Magyar Szigeten Koltay Gábor bemutatta új filmjét – A Komáromi járásban lévő Búcs tartották meg az 5. Felvidéki Magyar Szigetet. Az esemény – már hagyományosan – a trianoni évfordulóhoz közeli időpontban került megrendezésre, ám az idén – a Wass Albert- centenárium évében – az erdélyi író-költő is végig „jelen volt”.
Ez utóbbi köszönhető elsősorban Koltay Gábor filmrendezőnek, aki a közelmúltban Adjátok vissza a hegyeimet címmel filmet is készített Wass Albertről. A filmvetítés előtt Koltay mintegy másfél órás előadását feszült figyelem övezte. „Ha Wass Albertről kell szólnom, akkor Trianonról beszélek. Miért? Mert engem Wass Albert elsősorban azért érdekel, mert egy tragikusan szép magyar trianoni életútja van. Magyarországon született 1908-ban, 12 év múlva pedig Romániában találja magát. 1940-ben megéri a visszacsatolást, majd négy év múlva újra menekülnie kell. 1944 végén Németországban köt ki, és utána, évtizedekig, egészen a haláláig Amerikában élt. Filmemben próbálom megfejteni azt a gyűlöletet, amellyel ma Wass Alberttel szemben találkozhatunk. Mert messze nem arról van szó, hogy valakiknek nem tetszenek a könyvei vagy a versei, mert ez ilyenfajta agresszív gyűlöletet nem vált ki. Itt valami másnak kell lennie. Mert miről is szólnak Wass Albert könyvei? Imádott Erdélyét mutatja be, nagyon sokoldalúan.
Trianont visszacsinálni – értelemszerűen – nem lehet. De fel tudjuk-e fogna mai észjárással azt, hogy mit jelentett 1920? Hogyan lehetett ezt túlélni? 1920-ban e nemzet (mert akkor még volt nemzettudat!) politikusai, irodalmárai, emberek ezrei mondták: nem engedjük! Kosztolányi például egy gyönyörű könyvet állított össze, az a címe: Vérző Magyarország. A magyar irodalom és közélet színe-java, vallásra, pártállásra tekintet nélkül, leírták: ez nem maradhat így! Meg kell erősödnünk lelkileg, egy erős nemzették kell válnunk, meg kell próbálni valamit visszacsinálni ebből! És 1920 után – Trianon ellenére – rendkívül erős nemzetépítés következett be. A megszüntetés határához érkezett, a szakadékba csaknem belelökött Magyarország az 1930-as években a közepesen fejlett európai országok élvonalába emelkedett. Bámulatos történelmi tett volt! És mindez nem keverendő össze azzal, ami 1938 után bekövetkezett Európa történelmében.
De próbáljon ma valaki egy ilyen kötetet összeállítani?! Hogy létezik, hogy nem beszélünk mindenről ma, amikor ez az ország lelkiekben, gazdaságilag egy teljesen kivérezett állapotban van? Már csak azért, hogy megtanuljunk felemelkedni ebből a nyomorult helyzetből? Duray Miklósnak – ennek a nagyszerű felvidéki hazafinak – van egy fantasztikus mondása, egy interjúban mondta: akik a Kárpát-medencében szocializálódtak, azoknak a lelkül mélyén ott van a félelem. Úgy gondolom, teljesen igaza van. De hát hogy lehet élni egy közösségnek anélkül, hogy lenne egy erős, összetartó nemzettudata?
Visszatérve Wass Alberthez: miért fontos a könyveinek olvasása, gondolatainak megértése? Mert nem csak egy világos trianoni helyzetképet lehet megismerni általuk, hanem megérthetjük a 20. század történelmét is. Megértünk a mai, bennünket szétválasztó gyötrelmekből is egy csomó dolgot. Mert soha nem fogjuk tudni ezt megtenni, ha nem tárjuk fel a történteket. Csak ha tudjuk a mai helyzetképet, akkor tudunk egy jövőképet is fogalmazni.
És nyilvánvaló az is, hogy éppen ezért idegesítő sokak számára Wass Albert léte. Pedig erről nekünk kell beszélnünk, mert Brüsszelt nem érdekli Trianon. De ha mi odavisszük, felvetjük, folyamatosan képviseljük, akkor majd kell vele foglalkozni. Amerikát úgyszintén idegesíti, mint minden, ami gond és probléma. Wass Albert életének legnagyobb csalódása következett, amikor Amerikába, a demokráciába hazájába ment, mert úgy gondolta ott fogja tudni a leghatékonyabban képviselni imádott Erdélye ügyét” – mondta Koltay Gábor
A Felvidéki Magyar Szigeten a főszerep természetesen a zenéé volt. Szemerédi István rendező valódi csemegét kínált a szigetre látogatóknak. A hangulat a Szkítia együttes koncertjén csúcsosodott, a magyarországi-erdélyországi zenekar is többször „megidézte” Wass Albert szellemét, de „elhozta” József Attilát és Petőfi Sándort is. Őket követve lépett a színpadra a Karkó Henrietta vezette Felvidéki Rockszínpad, akik rockoperák betétdalaiból adtak válogatást, majd jött a fesztivál legfergetegesebb produkciója a Kormorán jóvoltából. Köztük olyan legendának számító dalok, mint a Honfoglalásból ismert Kell egy szó, vagy a Megfeszített Magyar Golgotája. A rendezvény csúcspontjaként a Kormorán elénekelte (a közönséggel kísérve) a magyar Himnuszt. Koltay Gergely, a Kormorán vezetője emlékeztetett: játszanak bárhol is, mindig 15 millió magyarhoz szólnak.
A kétnapos rendezvényt „élénk” rendőrségi figyelem kísérte. Bizonyára voltak, akik rendbontásokra számítottak, de ismét bebizonyosodott, hogy az Árpád-sávos zászló és a magyar lobogó együttes megjelenésének nem a botrány, hanem az összetartozás érzésének a kifejezése. (on)
Megjelent a Szabad Újságban, 2008. június 4-én