Az álmok nem hazudnak
„Legyen béke, szabadság és egyetértés.” A 159 éves óhaj még ma is gyakran elhangzik. „A magyar név megint szép lesz” — üzente a forradalom vezéralakja a magyarságnak. Petőfi számos mondatát, gondolatát oly gyakran ismételték, mondták, alakítgatták, hogy némelyik szállóigévé, szólássá is vált. Az évforduló alkalmából most néhány híres Petőfi-mondatot idézünk. Bizonyára sokak számára ismerősek a sorok, még ha az eredetük esetleg nem is az.
Haza csak ott van, ahol jog is van
Politikai körökben leggyakrabban használt verssora. 1846-ból A nép című verséből való. Vajon miért ontja a nép vérét a hazáért? Hiszen neki az nincs is, mert „a népnek nincs joga”.
Aranypohárban méregital
Akkor használjuk, mikor a vonzó külső megtévesztést rejt. Petőfi Az őrült című terjedelmes költeményében írta, a fehérnépet jellemezve: „Szép állat az asszonyi állat, / Szép és veszedelmes: / Aranypohárban méregital”.
A szerelem sötét verem
20 évesen jött a felismerés, hogy szerelmes ember nem láthatja reálisan a világ dolgait. A szerelem, a szerelem című versben szüleinek is üzen, hogy tekintsenek el bolondságai felett, mert aki szerelmes, azt az ész nem irányíthatja: „Nézzétek el, ha hibázok / Tudom is én, mit csinálok?!”
Ej, ráérünk arra még
Pató Pál mondatát valamenynyien ismerjük. Gúnyrajz a korabeli nemesek gondolkodásáról, vajon miért nincs haladás a hazában? „E hazában ősi jelszó: / Ej, ráérünk arra még!”
A türelem a birkák és szamarak erénye
A türelemről című versben egyenesen az élet átkának nevezi a türelmet. Az előbbi „patópálos” felfogás elutasítása, mely tulajdonképpen teljes életútján át jellemezte a költőt. Csak egy példa: kosarat kapott, mikor első ízben megkérte Szendrey Júlia kezét. Magába roskadt? Nem, 24 óra múlva megismételte a lánykérést, ezúttal azonban Pierre Kornélia színésznőnél, aki nem is mondott nemet, csak hirtelenjében nem akadt pap, aki összeadta volna őket…
Hódítani csak gyávákat lehet
Mondja ezt Az ember című versében. A mulandóság és a természet hatalma úgyis egyszer mindent és mindenkit legyőz.
Ki a virágot szereti, rossz ember nem lehet
Talán a legismertebb szállóige, mely népszerűvé válásában Petőfinek nagy szerepe volt. 1847-ben írta Az árva lány című költeményében: „Tudod, mi a virág? / A földnek jósága, / Tudod, mi a jóság? / A lélek virága.
Szeresd a virágot, / És ne féltsd szívedet, / Mert, ki ezt szereti, / Rossz ember nem lehet.”
A szerelem mindent pótol, a szerelmet nem pótolja semmi
1847-ben, egy hónappal házassága előtt vetette papírra e sorokat. A csillagos ég tűnődés egyben, hogy vajon a földi lét után, majd a csillagok között is megmarad-e a szerelem? Mert ha nem, akkor inkább az enyészet, mert „a szerelmet nem pótolja semmi“.
Az álmok nem hazudnak
A 20 éves, beteg, élet-halál között lévő költő betegágyánál az édesanyja a sorstól kér számadást. Azt álmodta, hogy fia hosszú életű lesz a földön, és most ily fiatalon néz már szembe a halállal. Már az álmok is hazudnak? Petőfi válasza: „Anyám, az álmok nem hazudnak: / Takarjon bár a szemfödél, / Dicső neve költő fiadnak, / Anyám, soká, örökkön él.” A szavak súlyának mérlegelésekor nem árt figyelembe venni, hogy ez a vers a Petőfi összes költeményei című kötetben időrendben mindössze a huszonkettedik, nyolcszázharmincegy vers még hátra van. A vers címe így utólag is telitalálat: Jövendölés.
Talán egyszer a Világszabadság eszméje is beteljesül…
Oriskó Norbert / megj. Szabad Újság