Elhunyt Bene Ferenc, a magyar labdarúgó válogatott egykori kiválósága – Ő volt az első magyar labdarúgó, akiről hallottam. Édesanyám mesélte, születésem napján – 1964. október 23-án –, hogy édesapám azt kérte, hogy Ferencnek nevezzenek el.
Azon a napon ugyanis Tokióban a magyar labdarúgó válogatott Csehszlovákiát legyőzve olimpiai aranyérmet szerzett, a torna gólkirálya pedig (12 góllal!) Bene Ferenc lett. Édesanyámra viszont ez nem volt akkora hatással, így a „tiszteletbeli” névadás elmaradt…
Akkor még a rádióközvetítést hallgatva drukkolt az ország. Szepesi György így emlékszik vissza e napi közvetítésére: „Bene már a 16-oson belül járt, miközben én egyre csak azt kiabáltam a mikrofonomba: Lőj Feri! Lőj Feri! Ő azonban elképesztő hidegvérrel még egy cselt csinált, hogy aztán tényleg kapura küldje a védhetetlen lövést.” Sokan máig a legszebb góljának tartják azt a találatot, vagy legalábbis méltó párjának annak, amit az 1966-os angliai világbajnokságon a mérkőzés harmadik percében lőtt a braziloknak.
Azok közül, akik a 70-es években kezdték figyelni a magyar labdarúgást, valószínűleg sok újpesti drukker nőtt fel. Nem csoda, hiszen a lila-fehér csapat zsinórban nyerte a bajnokságokat, volt, hogy a Bajnokok Európa Kupájában a legjobb négyig jutottak. (Mit adnánk ma csak az alapszakaszba való bekerülésért!) „Nem titok, nem csupán a fradisták, az újpesti vezetők is unták már, hogy zsinórban hétszer mi nyertük a bajnokságot.” – mondta egykor Bene.
1975-ben láttam először a „Dózsát” játszani, a Benfica Lisszabon volt az ellenfél, és egy felejthetetlen gólt kapott a magyar bajnoktól. A magyar csapat egyik csatára a kapus kezéből peckelte ki a labdát, és juttatta a hálóba! „Már a meccs elején észrevettem, a portugál kapus, mielőtt kézből kirúgná a labdát, magasan feldobja maga elé. Egyszer sikerült annyi merszet összegyűjtenem, hogy amikor megint a szokott módon messzire feldobta a bőrt, én egy szemvillanás alatt belepöcköltem! Ez annyira meglepte a kapust, hogy először nem a kapuja felé pattogó labda után indult, hanem énutánam. Mire észbe kapott, mi már ölelkeztünk.” – mondta később Bene Ferenc, mert hát ő volt ennek a szemfüles gólnak is a szerzője.
Ahogy a magyar válogatott 36, és a magyar olimpiai válogatott 18 góljának is.
Ahogy 418 magyar bajnoki mérkőzés 303 góljának is.
Ahogy az európai kupákban játszó Újpest 34 góljának is.
Bene Ferenc. Olimpiai bajnok, nyolcszoros magyar bajnok, három magyar kupagyőzelem, ötszörös gólkirálya az NB 1-nek, Európa bajnoki bronzérmes, kétszeres Európa-válogatott.
Harminckilenc éves koráig „kergette” a bőrt, pályafutását 1473 mérkőzés krónikája jegyzi, összesen 1390 góllal!
Most megszakadt e nagyszerű játékos életfonala. Amire leginkább „csak” gólokkal lehet visszaemlékezni, mert életéből hiányoztak az olyan epizódok, melyek a mai bulvárlapok keresett „címlapcsemegéi”. Ő „csak” játszott, alázattal és eredménnyel.
Idézzünk fel Bene Feriről néhány olyan véleményt, amelyek még éltében hangzottak el.
Szusza Ferenc, az Újpest kiváló játékosa és edzője: „Annyira szeretett gyakorolni, hogy többször valósággal le kellett zavarnom a pályáról. Nem bódította el őt a tokiói aranyérem és a hírnév, és a pályán a lelkét is kiadta volna.”
Billy Wright, egykori 105-szörös angol válogatott: „Bene legalább akkora kiválósága volt a korszaknak, mint Albert. Kevés olyan gólvadász portyázott akkortájt Európa tizenhatosainak környékén, mint az önök Benéje.”
El Mundo Deportivo (spanyol lap): „Bene mindent egyesít magában. Hidegkuti tisztánlátását, Puskás lövőkészségét, Kocsis fejjátékát és Czibor gyorsaságát.”
Vitray Tamás tévériporter: „Bene csapatkapitányként is, anélkül is, társai és saját érdekének harcos védelmezője. Kíméletlenül leinti a vitatkozókat, nem tűr el széthúzást. Láttam nagyszerűen játszani, pillanatonként feltartóztathatatlanul kirobbanni, hatalmas gólokat lőni. Láttam döbbenetes cselsorozatok végén demorizáló „pici-okos” gólt pöccinteni. Sosem láttam szimulálva fetrengeni, sosem láttam törleszteni… és most jut eszembe: soha senkitől sem hallottam semmi rosszat róla…”
A legendás labdarúgót március 9-én, 14 órakor Budapesten, a Megyeri úti temetúben kísérik utolsó útjára. Bene Ferencet az Újpest FC, a budapesti IV. kerületi önkormányzat, a belügyminisztérium, a Magyar Labdarúgó Szövetség és a Magyar Olimpiai Bizottság is saját halottjának tekinti. És még sok-sok ezer magyar szurkoló…
Oriskó Norbert, Megjelent: Szabad Újság, 2006. február