Akár regénynyi terjedelemben is visszatekinthetnénk egy olyan életútra, amelyet Dobos László(nk) 1930. október 28-án kezdett és néhány napja, július 25-én befejezett…
Íróként a Kossuth-díjig emelkedett, a közéletben ifjúkora óta jelen volt. Élete és műve a felvidéki magyarság kálváriájának hű lenyomata, benne az 1938-as bécsi döntés reménysugara, a világháború és az azt követő évek borzalmai, az 1968-as elfojtott reformkísérlet, az 1989-es rendszerváltozás, bukások és talpra állások. Mindenkor kereste és megtalálta a lehetőséget arra, hogy a Trianon óta megalázott sorsba került közösségéért tevékenykedjen – a katedrán, a tollával, a Csemadokban, a politikai életben egyaránt. Lapokat, újságokat, intézményeket alapított, publikált, szólt, cselekedett.
A Szabad Újság sem lenne ma a standokon Dobos László nélkül, hiszen az általa vezetett Madách Posonium Kiadó jelentette meg azt több mint egy évtizeden át. Óriási érdeme van abban, hogy a lap a felvidéki magyarság fennmaradásának erős bástyájává vált.
Csaknem két évtizedig dolgozhattam mellette, előbb az Együttélés politikai mozgalomban, majd lapunk szerkesztőségében. Halk szavára, messze mutató tanácsaira tisztelettel odafigyeltek. Csodáltam benne, hogy még idős korában is évtizedes távlatú terveket szőtt, mintha számára egyszerűen nem létezne olyan, hogy vég. „Ne csak a tegnap legyen a miénk, de a ma is, a mindenkori holnap…” – vetette le néhány évvel ezelőtt, 2006-ban az Építkező önkormányzatiságot! című írásában. Azon kevesek közé tartozott, akik önmaguk számára is meg tudták fogalmazni, hogy elég volt, 1994-ben önként vonult vissza a törvényhozásból. Hetvenötödik születésnapján egy terjedelmes interjút készítettem Dobos Lászlóval. Élete értelmét akkor a hegyre állandóan követ görgető Sziszüphosz sorsával illusztrálta. „És hogy ebben mi az öröm? Ha látjuk, hogy a kövek közül legalább egy fenn is marad.” – mondta.
Itt maradnak a könyvei. Köztük a Földönfutók, az Egy szál ingben a Hólepedő. Előttem fekszik most egy nekem dedikált kötete, a Messze voltak a csillagok. Kedves László, Neked már közel vannak. Sőt, ott vagy közöttük, és csillagként mutatod nekünk most is az utat!
Köszönjük.
Oriskó Norbert
(Nyomtatásban megjelent a Szabad Újság 2014. augusztus 6-i számában.)