A tízéves Kor-Zár a kerek évforduló alkalmából jubileumi koncertet tartott Dunaszerdahelyen. Hogy az ünnep igazán ünnep legyen, elkészült (és már kapható) az új Kor-Zár album, mely 17 megzenésített verset tartalmaz. Az album címadó dalául a zenészek Radnóti Miklós Tajtékos ég című versét választották. Zsapka Attilával és Zsolttal Vágán egy Greenpeace-rendezvény keretében sorra kerülő Kor-Zár – koncert után beszélgettem.
Attila, benneteket a színpadon élőben először tavaly ősszel láttalak, mikor a Magyar Koalíció Pártja komáromi kampánynyitóján a Ghymes előtt léptetek a pódiumra. Bevallom, nagyon kellemes meglepetést okoztatok, és azt a gyanút hintettétek el bennem, hogy tán nem a Ghymes az egyedüli felvidéki magyar zenekar, amely annak ellenére, hogy tagadhatatlanul magán hordozza a népi motívumokat, mégis annyi eredeti vonással ötvözi ezt, hogy produkciója teljesen egyedi, saját stílusként fogható fel. Ezt persze úgy általánosan mondom, hisz a Ti zenétek azért merőben más alapokon nyugszik, mint az övék…
Igen, a Ghymestől azért elég távol áll a stílusunk. A zenénknek a népzenéhez tulajdonképpen túl sok köze nincsen, annak ellenére, hogy azért bizonyos népi motívumokat megpróbálunk mi is beépíteni dalainkba, mint például néhány tipikus népi hangszer megszólaltatása. Zenénk viszont ennek ellenére egy könnyedebb hangvitelű műzeneként jellemezhető, mely nem hagyományos módon próbálja megszólaltatni a verset, s eljuttatni másokhoz. Az akusztikus hangzásra építünk, tehát abszolút mértékben élő a dolog. Ez kisebb méretű termekben hangzik igazán jól.
Hol vannak ennek a zenének a gyökerei, és kik az előfutárai?
Ennek a műfajnak is megvannak a jelentős képviselői. Főleg Magyarországon, de azért hál’ istennek nálunk is. Itt egy-két évvel előttünk a Borostyán kezdte, mi gyakorlatilag velük együtt nőttünk. Úgy látszik további követői is lesznek ennek az irányzatnak, például az Érsekújvárott nemrég alakult Vándor nevű együttes. A magyarországi együttesek közül pedig mindenek előtt a Kaláka az, akit példaként felhozhatunk.
Zsolt, a versek kiválogatásánál létezik-e valamilyen szempont? Gondolok itt például a költő személyére, a stílusra vagy a vers mondanivalójára.
Így egyértelműen nincs. Az ember olvas egy verset, valahogy meghallja benne a dallamot és utána azt próbálja megragadni. Ez olykor sikerül is. Kimondott kedvenc költőm nincs, a felvidéki magyar költők közül igen nagyra tartom Gál Sándort, de még nagyon sok költőt említhetnék, aki közel áll a szívemhez.Milyennek érezted a dunaszerdahelyi ünnepi koncertet, és mik a Kor-Zár tervei a közeljövőben?Nekünk tetszett, annak ellenére, hogy hosszabbra nyúlt, mint amilyenre terveztük. Kellemes hangulata volt és a visszhangja is jó. A fő pedig az, hogy a visszhangok alapján a közönségnek is- amely négy órán keresztül bírta velünk – tetszett és élvezte a kitűnő vendégművészeket is felvonultató koncertet. Úgy érzem a Kor-Zár zenéjén látszik a tíz év, a közönség számára is érettnek és kellemesnek tűnő alkotásokkal tudunk előállni. Ami a közeli terveinket illeti, koncertezünk Szlovákiában és Magyarországon egyaránt. Továbbá szeretnénk kiadni harmadik albumunkat, amely egy gyermeklemez lesz. A stúdiómunkák nagy része már készen van, s legkésőbb a tél elején remélhetőleg ez is megjelenik…Köszönöm a beszélgetést. Azt hiszem, hogy ez a Kor-Zár rajongóknak igazán jó hír, és sok sikert kívánok hozzá.
A Kor-Zár együttes második albumán a következő versek megzenésített változatai találhatók: Kitűnik származásom (Nagy László), Bolyongok (József Attila), A madár visszaszállt (Zirig Árpád), A közelítő tél (Berzsenyi Dániel), A földön (Kosztolányi Dezső), Fagyok jönnek (Nagy László), Tavaszi ujjongás (Dsida Jenő), Két karodban (Radnóti Miklós), Iszonyú Líra (Zsapka Zsolt – Gál Tamás), Tajtékos ég (Radnóti Miklós), Virágos dal (Varga Imre), Lásd kisfiam (Kosztolányi Dezső), Őszi cirkusz (Pilinszky János), November (Mészely József), Jaj Szikince (Csontos Vilmos), Két madaram (Gál Sándor), Az anyánk (Mécs László)
Oriskó Norber (a szerző felvétele)