A két héttel ezelőtt közölt erdélyi riportunkból kimaradtak a székelykapuk. Történt ez tudatosan, mert a Székelyföld eme jellegzetessége külön fejezetet érdemel. Székelykapukat egyébként nálunk is látni, főleg most, hogy testvérközségi kapcsolatok alakulnak erdélyi és felvidéki városok, falvak között. Az erdélyiek pedig nagy előszeretettel ajándékoznak székelykaput.
Van egy kettéfűrészelt Szelmencen is, az ukrán-szlovák határon, ahol majd ha minden rendben lesz, azaz, ha ismét szabadon lehet járni-kelni a kettészelt faluban, egyesítik őket.
Általában a gazdagon díszített, faragásokkal teli, fedeles, fából készült kapukat nevezzük székelykapuknak – többnyire külön bejárata van a gyalogosok és a kocsik számára. Ez viszont csak a meghatározás, a székelykapu valójában egy szimbólum, mely a tulajdonos személyéről is sokat elárul – rangjáról, koráról, mesterségéről. Elsősorban persze azt, hogy székely – volt idő, mikor a nem székelyeknek nem is volt szabad ilyen kaput építeniük a házuk elé. Így érthető, hogy a kapuk legjellegzetesebb díszítései éppen a székely és ősmagyar szimbólumok, mint pl. a madár, a nap, a hold, a csillagok és a virágok.Pár száz évvel ezelőtt még igaz volt az állítás: nincs két egyforma székelykapu, vagy mutasd a kapudat, és megmondom, hogy ki vagy!
Miből és hogyan készül?
Leggyakrabban cserfából (ez több száz évet is kibír!) és tölgyfából. „Igen ám, de nem akármilyen, hanem lopott fából. Errefelé ugyanis az emberek szerezték a fát, és nem vásárolták” – tudtuk meg. A fát egy éves szárítás után kezdték csak megmunkálni, hogy elejét vegyék a későbbi deformálásoknak. Oszlopokat, más néven zábékat, kapubálványokat ásnak a földbe, ezek adják a kapu keretét. E keret foglalja magába a kiskapu és a szekérbejárat testét. A felső, keresztben álló fedél galambdúcként szolgál; ez a galambbúg. A székelykapukat régebben csak faragták, de a XVIII. század óta a díszeket gyakran festik is; a felkúszó indák színe sötétvörös, az indán ülő hármas levelek kékek, néha zöldek fehér pettyekkel tarkítottak; a rozmaringok mindig zöldek. A színezéshez csak piros, fehér, zöld és kék színeket használnak, a kapukon a sárga vagy a lila szín sohasem fordul elő. A kapuoszlop alsó része faragatlan, majd fölfelé rózsa vagy levélfüzér faragással díszített.
A kapuoszlopok elég gyakran kő vagy betonlábra szerelődnek a tartósság fokozása érdekében. A gödröket kiássák és hívnak 8–10 markos segítséget akik kíméletesen kötelekkel húzzák, a szembe lévő oldalról meg erős lécekkel tolják a kaput. Amikor már áll a helyén minden oszlopot minden irányba vízmértékkel függőlegesen állítanak és minden irányból kitámasszák. Ezután bebetonozzák és a beton megkötése után leszedik a támaszokat. A székelykapu a felállítás után kapja meg végleges felületkezelését.
A székely kapu eredete
Közismert, hogy a székelyek Attila hun király leszármazottjainak tartják magukat. A székelykapu eredete is így a nagy hun hódító idejéig nyúlik vissza. Priszkosz rhétor így ír a hunok építkezéséről: „Attila háza minden más háznál fényesebb. Ez a ház gerendákból és simára gyalult deszkákból volt összeillesztve és fakerítéssel körülvéve, nem biztonságul, hanem csak díszül… Attila udvarára nagy kapu vezetett, melynek szárnyvonalai befelé nyíltak s nem kifelé, mint a görögöké”. A magyar kerítések és kapuk célja a tulajdon védelme, az idegen szemektől való elhatárolódás, de emellett alkalmat is szolgáltat a díszítésre. A belső udvarteret őseinknél a kis- és nagykapu választotta – választja el az utcától.
A székelykapu ornamentikája Kínában (a sárkány-mintás gerendadíszítésben), és a belső-ázsiai népek hiedelemvilágában gyökerezik. A székelykapu elterjedése a Peking-Magyarország vonal mentén kísérhető végig egy 1000 km-es széles sávban; sem ettől északra, sem ettől délre nem fordul elő; Nyugat-Európa nem ismeri. A székelykapu hengeres formái, a ferde támasztóoszlop, végén rögzítő cövekekkel, a tetőformája, a tetején levő sárkánydísz és az oszlopain elhelyezett napjelek a kelet-ázsiai építészet szerkezetét és ornamentikáját ma is őrzi. A sárkány védő kultusza Kelet-Ázsiából kiinduló kultúrhatás; a magyar hiedelemvilágban és főleg a népmesevilágban a sárkány (sárkánykígyó) – a bejáratot védő kultikus lény. A leegyszerűsített, a ház lakóit kultikusan védő sárkányos oromdíszek helyére katolikus vidékeken a bűntől védelmező Istenfiának, Jézusnak a keresztjét helyezték. A mongol kolostorok tetőperemének homloksíkján a díszítő sor elemei – kör és pikkely – minőségi és szerkezeti szempontból megegyeznek a székelykapu díszítő sorának megfelelő elemeivel. Nyilvánvaló, hogy a hun, az avar és a magyar, illetve más török népek Belső-Ázsiából hozták a Kárpát-medencébe a székelykapu keleti bambusz-technikában gyökerező díszítő formáját. Mivel a székelykapuk fő elterjedési területe éppen a hun-utódok által betelepített Székelyföld, ezért nagy a valószínűsége annak, hogy a székelykapu a hunoknak itt maradt öröksége.
Isten segedelmével
Szinte kötelező ráírni a székelykapura, hogy ki állítatta és mikor. A székely emberek hitére jellemző, hogy minden kapun ott szerepel, hogy Isten segedelmével készült. A székelykaput így valósággal családtagjának tekint a gazda. Levágja az erdő fáját, de az elpusztult élet helyében újat teremt, mert a székely kapu tényleg él, és részt vesz mindennapi küzdelmes életének vérkeringésében; élővé válik azáltal, hogy a székely a lelkét leheli belé, amikor kifaragja, és Isten nevét vési rá szelíd és áhítatos betűvel…
Néhány gyakran használt felirat a székelykapukon
– A bejövőnek szállás, a kimenőnek békesség.
– Ha e zajló nagyvilágban baj és bánat kerget, jó szándékú szívvel mihozzánk betérhetsz.
– Házad lehet bárhol, de hazád csak itt.
– Isten segedelmével állíttatta ….. és neje az Úr …. esztendejében!
– Jó szívű barát, bejöhetsz.
– Szíves vendéglátó e kapu gazdája, ki a fáradt utast tárt karokkal várja.
– Térj be hozzánk vándor, ha erre visz az utad, ha jó a szándékod, itt szeretet fogad.
– Vándor! Ez a kapu nem akar kizárni, csak azt mutatja meg, merre kell bejárni.
– Vándor, ha elfáradsz az élet útján, bizalommal térj be e kapu alatt, ha jó a szándékod, itt szeretet fogad.
on, kiszely.hu, szekelykapu.hu, Kovács Piroska: Székelykapuk
Megjelent a Szabad Újságban, 2008. június 4-én