Tőkés László püspök a nemzetpolitikáról: Az össznemzeti meghátrálás időszaka

Trianon nem csupán egy történelmi esemény, hanem egy folyamat, mely napjainkban eszkalálódik. Ne áltassuk magunkat, a tények ezt bizonyítják, és meg kell találnunk ennek a katasztrofális folyamatnak az ellenszerét — mondta Tőkés László királyhágó-melléki református püspök vasárnap Esztergomban, miután Duray Miklóssal együtt átvette a 2003. évi Szent István-díjat.

Az erdélyi politikussal az ünnepséget követően beszélgettünk.

Püspök úr, mit jelent az Ön számára ez a kitüntetés?
– Ez a díj elismerés, de nem csak két ember érdeme, hiszen sokan vannak, akik ma is Szent István örökségének szellemében cselekszenek. A díj megerősíti a hitet, hogy érdemes volt dolgoznunk, és erőt adhat az elkövetkező időkre is. Az eddigi sikertelenségek, kudarcok dacára erősíti annak a szándékunk helyességét, hogy a 20. században a nemzetünket ért csapásokat hatástalanítsuk, azaz Szent István utódaihoz méltóan állhassunk egy felmenő ágban lévő történelmi pályára.

Egy díj eszmei értékét az is minősíti, hogy kiket jutalmaznak azzal. Tavaly Magyarország volt miniszterelnöke vette át a kitüntetést. Mi az, ami  összeköti az Orbán-Duray-Tőkés „hármasfogatot”?
– Annak ellenére, hogy e díj jelen időben valóban egymás mellé állított bennünket, én óvakodom attól a kifejezéstől, hogy valamiféle hármasról beszéljünk, hiszen ahogy az előbb is mondtam, még nagyon sokan vannak, akik érdemesek erre a díjra. Való igaz, hogy összetartozunk, de nem egy trió klasszikus értelmezése alapján, hiszen többnyire egymástól távol éljük napjainkat, és tesszük a dolgunkat.     (Folytatás a 12. oldalon)
Tulajdonképpen a határok feletti nemzetegyesítés politikája kapcsol össze bennünket, valamint az is, hogy annak ellenére, hogy folyamatos változások történnek a politikában, mi már 1989 óta ugyanazokat a politikai eszméket valljuk.

Talán más hasonlóság is megmutatkozik. Orbán Viktor ma a magyarországi kormányzat ellenzékének vezetője, Ön a román kormányzattal együttműködő RMDSZ kegyvesztettje, és például Durayt sem emelte pajzsra a kormánypárti MKP, amikor Orbán Viktor mellett felszólalt a Fidesz Kossuth téri nagygyűlésén…
– Igen, és mindez nem véletlen. Duray Miklós akkor annak a tudatában cselekedhetett, hogy az Orbán-kormány volt az, mely a sokak által bírált híres Antall József által kimondott: „lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke kívánok lenni” mondatot a gyakorlati politizálásba is ténylegesen beültette. Persze különbség is van, engem leváltottak, míg Duray Miklós inkább a kiszorítottság sorsára került, továbbá őt nem gyalázzák a „saját magyarjai”, velem viszont az RMDSZ vezetői ezt teszik. Ennek oka abban lehet, hogy elhibázott politikai lépésnek tartottam a hatalommal való lepaktálást, még ha az bizonyos pillanatnyi előnyökkel is kecsegtetett. Úgy gondoltam, hogy ezért hosszú távon súlyos árat fizetünk, és sajnos úgy látom, hogy ez az aggodalmam napjainkra már be is igazolódott.

Erre utalt, mikor kudarcokról beszélt?
– A pillanatnyi helyzet az, hogy össznemzeti hátrálásban vagyunk. Gondoljunk csak a módosult státustörvényre, melynek lényegét, az egy nemzethez való tartozásunkat kihagyták annak preambulumából. De itt van az autonómia vagy a kettős állampolgárság kérdése is. Még nem is tisztáztuk, hogy pontosan mire gondolunk e fogalmak kapcsán, máris heves ellentámadást tapasztaltunk. Szinte minden lépésünket, melyek a trianoni falat próbálják lebontani, elgáncsolják. Legutóbb azzal is szembesülnünk kellett, hogy a magyar külügyminiszter rámutatott, valójában nincs is szükség a státustörvényre és a kettős állampolgárság kérdése sem ügy. Hasonlóan sikertelen próbálkozás volt az utódállamokban az autonómiaprogram meghirdetése is. Szinte mindenütt leszerelték, lefokozták, az autonómia-politikát lehetetlenné tették. Hogyan beszéljünk például az autonómia lehetőségeit, ha az 1996-os magyar-román alapszerződés függeléke azt eleve kizárja?

Az európai integráció időszakát éljük, és pár héttel ezelőtt éppen az Európa Tanács jelentése fogalmazott úgy, hogy az olyan kisebbségek számára, amelyek összefüggő területen számbeli többséget alkotnak, a területi-politikai autonómia lehet jogaik érvényesítése szempontjából a leghatásosabb megoldás. Ön szerint miként lehetne hosszú távon megnyugtatóan megoldani a több országban élő magyarság problémáit?
– Az a bizonyos Gross-jelentés is azt támasztja alá, hogy van keresnivalónk Európában. Jó politizálással valóban kedvünkre alakulhatna az európai helyzet. Ehhez az anyaországban egy jó magyar szomszédpolitika szükségeltetik, a határokon túl pedig egy öntörvényű kisebbségi politika. Ehhez viszont nem MKP-ra van szükség, nem RMDSZ-re, nem VMSZ-re, és nem is a mostani magyar kormányra. Olyan érdekképviselet kell, amely nem állandóan a kis nép komplexusából eredő kisebbrendűségi érzéstől szenvedve kér bocsánatot, hogy egyáltalán létezik, hanem érvényesíti jogainkat, nem hátrál meg például a Beneš-dekrétumok esetében, hanem – Orbán Viktorhoz hasonlóan – offenzív módon lép fel az össznemzeti érdekek érvényesítése terén.

Oriskó Norbert, 2003. július 17., Szabad Újság