Rögtön az elején le kell szögeznem, hogy a címben szereplő szót feltétlenül szubjektív jelzőként kell érteni, ugyanis ha valaki egy pillantást vet csinos interjúalanyomra, sok mindent elmondhat róla, de azt biztosan nem, hogy szürke volna. Viszont tény, hogy az ország-világ előtt sikeresen szereplő Ghymesben a legtöbben az öt fiút látják, pedig a háttérben állandóan ott van Mónika keze, aki a szálakat szövi az együttes körül. Jó, a zenét azt mindenképpen a férfiúi ötösfogat produkálja (és ezért szeretik annyian a Ghymest), ám hogy hol, s mikor lép a világot jelentő deszkákra az együttes (és ettől ismerik annyian a Ghymest), az már elsősorban az ő asztala. Mónika, ki korábban gyakran utazgatott a zenekarral, most általában otthon marad, aminek egy nagyon bájos oka van, mégpedig az alig féléves kis Kata. Ez korántsem jelenti azt, hogy kevesebb a munkája, csupán annyit, hogy az ügyintézést elsősorban a távközlési eszközök igénybevételével bonyolítja le. Ismerkedjünk meg vele hát kicsit közelebbről…
Mónika, hogyan kerültél kapcsolatba a Ghymessel?
1986-ban mikor a Ghymes az Ifjú Szivekhez került, én már ott dolgoztam a szervezési osztályon.. Tehát tulajdonképpen a közös munkahely eredményezte kapcsolatunk kialakulását. A munkatevékenységem viszont nem korlátozódik csupán a Ghymesre, hanem az Ifjú Szivek többi művészcsoportja programjának a szervezése is beletartozik.
Ez viszont most egy ideig szünetel. A Ghymes ügyeit azonban tovább intézed. Milyen változást hozott az életedben az, hogy édesanya lettél?Hát telefon már van, és otthonról, távirányításra működtetem a zenekart. Nálam összpontosulnak a kapcsolatok, nem mondhattam azt a zenekarnak, hogy most fél évre kiesek. De ha kell, akkor minden gond nélkül utazok, tárgyalok most is, csak arra ügyelek, hogy ez ne menjen a gyermek rovására. Ha mindenképpen szükséges, beülünk mind a ketten a kocsiba és megyünk. Az, hogy anya lettem, számomra egy csodálatos érzés. Jó, hogy van egy örök kapocs, egy kis ember, akiért felelősséggel tartozok. Az a tudat, hogy ha őt egyedül hagynád akkor elpusztulna… nehéz körülírni, de ettől függetlenül, a kis Kata csupán a viselkedésével, tekintetével, kacajával rengeteg örömet szerez nekem. És lekopogom: nagyon jó baba, lehet tőle dolgozni.
Számomra veled és a Ghymessel kapcsolatban emlékezetes maradt egy apró epizód. Mikor tavaly áprilisban, a Hobo Blues Band jubileumi koncertjét követően a Ghymes és baráti köre éjjel utaztunk (autóbusszal) vissza Szlovákiába, útközben az egyik kis magyarországi faluban megálltunk egy vendéglőben. Te ránéztél az órádra, és csak annyit mondtál, hogy jó, de csak húsz perc. Mikor a kiszabott idő letelt, te megjelentél a vendéglő ajtajában, és az órádra tekintettél. — Rögtön megyünk, Mónika —, volt a reakció a feltűnésedre. Mikor aztán öt perc múlva ismét felbukkantál az ajtóban, Szarka Tomi rögtön a pincérhez szólt: — Fizetünk! Szót fogadnak a fiúk?
Olykor nehéz velük. Tudod öt férfi, én meg egy nő! Mi tagadás, eleinte gyakran elsírtam magam, de fokozatosan csiszolódott, majd kialakult az összhang. Úgy érzem megedződtem mellettük, ez viszont nekik köszönhető, mert részükről megvolt a kellő türelem és tolerancia. Együtt dolgozunk, mindenki tudja, hogy mi a kötelessége és hogy mivel tarozik a másiknak. Nekik az a feladatuk, hogy kiálljanak a színpadra és zenéljenek, én pedig a háttérben koordinálom a dolgokat, és ehhez többek között az is hozzátartozik, hogy meg kell szabnom, hogy mikor indulunk. Persze ezen kívül még sok minden. Üzleti szóval élve el kell adnom az együttest. Futtatnom kell őket, intézem a hivatalos teendőket, és ha koncerten vagyunk, akkor azt is megmondom nekik, hol van a vécé. Itt el kell mondanom, hogy az együttesben valódi demokrácia uralkodik, minden jelentős témát megvitatunk. Ez a sok egyeztetés ugyan néha lassítja a munkát, ám megéri, mert így elejét vesszük az esetleges félreértéseknek, súrlódásoknak.
Min dolgozol most, mik a céljaid a jövőre nézve?
Szeretnék minél több jó koncertet szervezni. Úgy vélem, hogy karrierista vagyok, bátran szembe merek nézni a kihívásokkal. Éppen most adtam be például a pályázatomat az Ifjú Szivek igazgatói tisztségére, bár tudom, hogy az esélyeim nem kedvezőek. Ennek ellenére meggyőződésem, hogy képes vagyok ennek a feladatnak az ellátására. Sokéves szervezési tapasztalattal és nagyon jól kiépített kapcsolatrendszerrel rendelkezem, beszélek két világnyelvet, tehát részemről tiszta lelkiismerettel vállalnám ezt a megmérettetést. A döntés joga viszont nem az enyém.
Jelen pillanatban főleg a Ghymes együttes 15. évi jubileumi koncertjének szervezése köt le. Az együttes turnézik. Nagyon zsúfolt a nyári program. Franciaország, Finnország, Románia… és idehaza szintén. Rengeteget dolgoznak, és remélem, hogy szeptember 4-ére, a Galántán sorra kerülő jubileumi koncertre igazi ünnepet tudunk teremteni. Erre garancia az ő zenéjük, és bízom benne, hogy én is helyt állok a háttérmunkák lebonyolítása terén.Az eddig édesen szunyókáló kis Kata közben felébredt, és így érthetően a továbbiakban Mónika elsősorban már neki szentelte a figyelmét. Megköszöntem a beszélgetést, és sok sikert kívántam az egész Ghymes-csapatnak. Mónika még tolmácsolta üdvözletét az Ifi olvasóinak, majd benyúlt a táskájába, és átadott 3 x 2, azaz hat darab tiszteletjegyet a galántai jubileumi koncertre, hogy sorsoljuk ki azokat az Ifi olvasói közül.
Oriskó Norbert, Megjelent az Ifi magazin 1999. augusztusi számában